2012. október 18., csütörtök

Ezt tanultam

Már második éve vagyok gyakorlaton mint pincér.Az elején gyűlöltem,ugyanis szakács leszek,de a főnököm így vett fel az étterembe ,hogy legyek pincérnő is,mert szerinte én pincérnek való vagyok.Az elején erőltette nagyon.Nem bántam meg.Nagyon sokat segített ez a szakma az életbe.

Megtanultam kezelni az embereket,bárkivel le tudok állni beszélgetni,tudok közös hangot találni vele.Sokat segített ,mert megtanultam kezelni az érzéseimet,hisz az étteremben sok vendég előtt nem kiabálhatok le mást,ha valami nem tetszik,szépen vigyorogni kell és lenyelni a haragot.

Ha belépsz a munkahelyedre hátra kell hagyni a pillanatnyi érzelmeidet és mindent.Akkor csak az számít ,hogy tűnj szimpatikusnak,kedvesnek a vendégeknek,higgyék el hogy örülsz,hogy ott vannak,még akkor is ha a pokolba kívánod őket.Velem is sokszor volt olyan,hogy semmi kedvem nem volt dolgozni,beteg voltam vagy épp valakivel összevesztem és úgy álltam munkába.Ilyenkor nagy levegő,kifúj nagy vigyor és lehet menni a vendégekhez.

Ez idő alatt nagyon sokat változtam kívül és belül egyaránt. Valószínűleg a külsőm amúgy is változott volna,de a belső tulajdonságaim változását részben ennek a munkának köszönhetem.Meg tanultam bízni magamban,magabiztos lettem és pozitívan látom a világot.

Amikor végeztem a 8 általánossal,rettentően vártam a középiskola kezdetét. Hogy miért?Ez egyszerű.Nem tudták az osztálytársaim,hogy milyen vagyok. 8 éven át egy kis szürke egér voltam,nem érdekeltek a külsőségek,csak teljenek már a napok.Amikor 9.be beléptem az iskola ajtaján tudtam ,hogy megváltozik minden.Akkor ott tudtam és megígértem magamnak,hogy én bizony az leszek aki akarok lenni,nem egy szürke kisegér hanem egy vagány csajszi.Kijelenthetem,megtörtént.Büszke vagyok magamra. Büszke,hogy 4 éve olyan vagyok aki igazából belül vagyok.Egy vidám, mosolygós lány aki minden osztálytársával jóba van,tud mindenkivel bármiről beszélni. Nyílt vagyok, nyílt a világ felé és az új dolgok iránt.Szeretem a világot felfedezni új dolgokat,embereket megismerni.

Nagyon örülök,hogy a vendéglátásban dolgozom,és hogy így megváltoztatta az életem,természetesen jó értelemben véve.

Nincsenek megjegyzések: