A hétfő egy undorító nap!Ezt eddig is jól tudtam,ezek után meg még inkább.Napokig nem keresni a másikat majd benyögni,hogy bocsi én már nem szeretlek az egy mocskos dolog.Igen,ismét pofára estem.Nagyon fáj,szeretem.
A legrosszabb talán ebben az egészben az,hogyha erre én nem kérdezek rá még napokig húzza fájdalmas de meg kell tenni a lépést.Csalódtam és olyanban akitől nem vártam volna,sokat jelent nekem,ha neve eszembe jut már sírógörcsöt kapok.
A felejtésnek sokat fog segíteni,hogy nem látom majd.Bár tudat alatt reménykedem benne hogy majd azért hiányzom neki még ha tudom is hogy nem lesz így.
Valahol adnak valahol elvesznek,én nem tudom mit műveltem,hogy mindig pofára kell esnem,de majd remélem tudomásomra jut ez is.
Remélem azért nektek jól telt a napotok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése